Nem tudom, ki hogy van vele, de azt hiszem, hogy a ruhaszárítás mindannyiunk otthonának Mumusa! Tegyük fel azt az egyszerű esetet, hogy nincs külön mosókonyhánk, és szárítógépnek is híján vagyunk. Mit csinálunk? Hol szárítjuk a ruhákat és min?

Akármilyen csilivillin is van megcsinálva egy lakás, egyszer elérkezik az a pillanat, hogy hazaérünk, és levesszük koszos ruháinkat. Ebből arra is lehet következtetni, hogy előbb-utóbb összegyűlik egy csomó, és kezdeni kell velük valamit. Hát kimossuk. És azután? Napokig szárad valahol a lakásban. Ha egy szabadon álló szárítón, akkor kerülgetjük, ha a kád fölött, a fregolin, alig férünk el alatta. Mindkét esetben közös, hogy kényelmetlen és pokoli randa látvány.

Már akkor is rettenetesek, ha nincs rajtuk ruha; a szabadon álló kinyithatósak csúnya, zörgős szörnyetegek. Ha szerencséd van, akkor van egy szekrényed, amibe elrejtheted. A fix helyen lévők pedig mindig az arcodba vágják, hogy hahó! Nem kellene már mosni? De. Kell. Az új otthonomban egy okos megoldásra vágyom, ami a lehető legkevésbé zavaró, és rettenetesen praktikus. 3-4 fős család esetében általában mindig van valahol száradó holmi. Szóval a probláma akut. Én erre keresem a jó megoldást. Föl is mentem a NAGY adatbázisra, a Pinterestre, hogy megnézzem, milyen lehetőségeket ajánl a világ erre a problémára.  Csalódnom kellett. Néhány építészetileg érdekesen kívül nem lettem okosabb. De azért lássuk be, láttunk már az alábbinál praktikusabb darabot is.

Induljunk ki abból, hogy milyen szárítási formák vannak, hátha ez segít valamit. Itt van először a hagyományos le- és felhúzható ruhaszárító, amit a mennyezetre helyez el a szerencsétlen áldozat. Ha alacsony a belmagasságod, ez nem túl jó megoldás, mert folyton bevered a fejed a nadrágod szárába, de ha magas, akár még jó is lehet, ha jó erőben vagy, és a megpakolt gépezetet ügyesen fel tudod húzni. Nem túl bonyolult konstrukció, akkor is ott van, ha üres, tervezőik nem törték össze magukat, mikor megalkották, egy fokkal talán esztétikusabbak a fa keretes társaik.

Aztán az akasztós - már ha van mire -, és hű társa, a fix rögzítésű, de már kihúzható változat.

Lenyitható típus

Szabadon állók következnek. Hát nem esztétikus?

És az egyre nagyobb barátaik... Milyen diszkrét ugye?

Gurulós, akasztós, és még oly sok minden ráfér!

Kisebb tárgyak szárítására jó szolgálatot tehetnek a "polipok"

Körülbelül ennyi. Persze színük, méretük, formájuk változik, de ezek a típusok léteznek, már azok közül, amik nem csak egy egyszerű zsinór 2 alsógatyának kategória, de ezeket most hagyjuk.  Van néhány igazán szép darab is, de ezek inkább csak néhány törölköző szárítására alkalmasak - de legalább látszik, hogy az alkotójuk öt percnél többet foglalkozott a megtervezésükkel.

Ha elképzelem, hogy nincs rajta semmi, akkor is ad valamit ez a tárgy. Mint egy szobor szárító funkcióval.

A természetesség és minimalizmus jegyében történnek még csodák.

Nézzétek el nekem, hogy a magam problémájára keresem a megoldást. Érdemes elgondolkozni azon, hogy milyen szárítási technikával spórolunk a legtöbb helyet, és hogy milyen típusú ruháink is vannak. A legtöbb póló, pulcsi, ing, gyerekholmi. Ezek mind vállfára akaszthatók; ugyanígy lehet a nadrágot is szárítani, ez foglal a legkevesebb helyet, könnyen átláthatók a ruháink, gyorsabban száradnak, kevésbé gyűrődnek, és egyszerű a szekrénybe való behelyezésük. Ha engem kérdeztek, szerintem ez a menő megoldás - ezért a fentiek közül nekem a gurulós, akasztós állvány tűnik megfelelőnek. Mivel a fürdőszobában fogjuk gyűjteni a mosnivalót, és a mosógép a konyhában kap helyet, praktikus, ha az állványunknak kereke is lesz, így oda húzom, ahova akarom a lakásban, és ahol kevésbé van útban. Ennél  a megoldásnál az ennél kisebb és nagyobb textilekkel van probléma. A zoknikat vállfára rakni bajos, és az ágynemű is vonakodik elférni rajta. A bugyi, zokni esetén használhatjuk a csipeszes vállfákat, vagy a "polipot" is felakaszthatjuk a csőre. A nagyobb textileknél viszont valóban be kell vetnünk a szabadon álló, kinyitható megoldásokat. A jó hír az, hogy ágyneműt viszonylag ritkán mos az ember.

Túl kicsi alapterületnél persze ez sem tökéletes, ott marad a fregolis megoldás, de ha van befektethető pénzünk, talán mégis érdemes elgondolkozni egy szárítós mosógépen, (jaj de jó lenne), így megspórolunk egy munkafolyamatot (teregetést), nincsenek útban a száradó ruhák, és rögtön el tudjuk rakni őket.

Bocs, azt hiszem meg vagyunk lőve.